Magamról

Saját fotó
Balatonalmádi, Veszprém, Hungary
A Vecsey Kiss Mária (Vecsey K. Mária) név, amin publikálni szoktam, lánykori nevem (Kiss Mária) és asszonynevem (Vecsey Körmendi Istvánné) kombinációjából jött létre. Ezen a néven jelennek meg könyveim, fordításaim, újságcikkeim. Első verseskötetem „Félúton” címmel látott napvilágot 1997-ben, ezt követték „Kicsi madár”(próza), „Eltáncolt nyár” (vers) című köteteim, majd két gyerekirodalmi könyvecske következett: „Álomba ringató” (gyerekversek), „Timitomi, Laura és Lilla” (meseregény). A 2010-es Ünnepi Könyvhétre pedig „Kezében a kereszt, oldalán ősi kard” címmel egy - Szent Istvánról, Boldog Gizelláról és Szent Imréről szóló - verses elbeszélő kötetem jelent meg, melyet a Nemzeti Tankönyvkiadó történelmi szépirodalmi kiadványként ajánl a felső tagozatos 5. 6. évfolyam számára. Versfordításaim olvashatók a „Szép versek szép köntösben” sorozat, osztrák és skandináv szerelmes versek bársonyborítású könyvecskéiben.

2012/02/18

Félúton


Baranyi Ferenc ajánló soraival jelent meg első verseskötetem 1997-ben „Félúton” címmel, Balatonalmádi város alapítványának kiadásában:
„Vecsey K. Mária vers-tömörségű kisprózáitól, póztalan, áttetsző költeményeitől azt kaptam, amit a mostanság divatos költők „attrakciói”már régóta nem nyújtanak nekem: tiszta érzések tisztító hatású megfogalmazását. Lehengerlő őszinteséget. Megható kitárulkozást. A lélek csöndjét.”
Még ebben az évben kaptam a balatonfüredi Quasimodo költői versenyen egy elismerő oklevelet „Ki talál meg engem?” című versemért. E két esemény erősített meg abban, hogy érdemes komolyabban foglalkoztatni e képességemet.
E (legszebb küllemű) kötetem minden darabja elfogyott sajnos, második verseskötetem („Eltáncolt nyár”) azonban több versét is tartalmazza.


Vecsey Kiss Mária
Ki talál meg engem


Ha át is viszi foga közt a túlsó partra,
szerelem - lesz-e, aki még vágyódik arra?
Aki - nem imád - hallja a tücsök-hegedűt,
vagy el akarná rettenteni a keselyűt?
A hajaknak, verőereknek, attól félek,
nem akad fal, amiben megeredhetnének,
és hiába is feszülnék föl valahányra,
ha senki nincs, ki kíváncsi a szivárványra;
dúlt hitből lett hitetlenségtől ledől máris
a káromkodásból állított katedrális.
És ki öleli meg a lágy hantú mezőket,
amivé sírnom kell kemény sziklacsípőket?
A szívemen koloncok lógnak, vaskos súlyok,
s ki talál meg engem, ha magam mögé bújok?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése