Magamról

Saját fotó
Balatonalmádi, Veszprém, Hungary
A Vecsey Kiss Mária (Vecsey K. Mária) név, amin publikálni szoktam, lánykori nevem (Kiss Mária) és asszonynevem (Vecsey Körmendi Istvánné) kombinációjából jött létre. Ezen a néven jelennek meg könyveim, fordításaim, újságcikkeim. Első verseskötetem „Félúton” címmel látott napvilágot 1997-ben, ezt követték „Kicsi madár”(próza), „Eltáncolt nyár” (vers) című köteteim, majd két gyerekirodalmi könyvecske következett: „Álomba ringató” (gyerekversek), „Timitomi, Laura és Lilla” (meseregény). A 2010-es Ünnepi Könyvhétre pedig „Kezében a kereszt, oldalán ősi kard” címmel egy - Szent Istvánról, Boldog Gizelláról és Szent Imréről szóló - verses elbeszélő kötetem jelent meg, melyet a Nemzeti Tankönyvkiadó történelmi szépirodalmi kiadványként ajánl a felső tagozatos 5. 6. évfolyam számára. Versfordításaim olvashatók a „Szép versek szép köntösben” sorozat, osztrák és skandináv szerelmes versek bársonyborítású könyvecskéiben.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2012/02/19

Álomba ringató


„Álomba ringató” című gyerekvers-kötetem óvodásoknak és kisiskolásoknak szól. A verseket magam írtam, az illusztrációkat a lányaim – Andrea és Szilvi - készítették, mégpedig úgy, hogy a rajzok kiszínezhetők, továbbrajzolhatók legyenek, és a kis „olvasók” is részt vehessenek az „alkotásban”. A szerkesztésben pedig fiaim  – Ákos és Zoltán – voltak a segítségemre, így igazi családi munkává válhatott ez a kis könyv.....



Költögető

Kelj föl te hétalvó!
Csörgött már az óra,
kukorékolt a kakas is
pontban virradóra;
kidugta a fejét a nap,
ott pislog az égen,
fölébredtek a tyúkok is,
kapirgálnak régen;
megfőtt a kakaó,
vajas már a kifli,
csak az álmos két szemedet
ki kellene nyitni.
Mosd meg a fogadat,
húzzad a cipődet,
de az orrod ne lógasd úgy,
felsöpri a földet!
Ébredj világ lustája,
készülj indulóra,
a holnapi álmaidat
tedd a takaróra!

2012/02/18

Félúton


Baranyi Ferenc ajánló soraival jelent meg első verseskötetem 1997-ben „Félúton” címmel, Balatonalmádi város alapítványának kiadásában:
„Vecsey K. Mária vers-tömörségű kisprózáitól, póztalan, áttetsző költeményeitől azt kaptam, amit a mostanság divatos költők „attrakciói”már régóta nem nyújtanak nekem: tiszta érzések tisztító hatású megfogalmazását. Lehengerlő őszinteséget. Megható kitárulkozást. A lélek csöndjét.”
Még ebben az évben kaptam a balatonfüredi Quasimodo költői versenyen egy elismerő oklevelet „Ki talál meg engem?” című versemért. E két esemény erősített meg abban, hogy érdemes komolyabban foglalkoztatni e képességemet.
E (legszebb küllemű) kötetem minden darabja elfogyott sajnos, második verseskötetem („Eltáncolt nyár”) azonban több versét is tartalmazza.


Vecsey Kiss Mária
Ki talál meg engem


Ha át is viszi foga közt a túlsó partra,
szerelem - lesz-e, aki még vágyódik arra?
Aki - nem imád - hallja a tücsök-hegedűt,
vagy el akarná rettenteni a keselyűt?
A hajaknak, verőereknek, attól félek,
nem akad fal, amiben megeredhetnének,
és hiába is feszülnék föl valahányra,
ha senki nincs, ki kíváncsi a szivárványra;
dúlt hitből lett hitetlenségtől ledől máris
a káromkodásból állított katedrális.
És ki öleli meg a lágy hantú mezőket,
amivé sírnom kell kemény sziklacsípőket?
A szívemen koloncok lógnak, vaskos súlyok,
s ki talál meg engem, ha magam mögé bújok?

Eltáncolt nyár


A „Z-füzetek” sorozatban, 2003-ban megjelent „Eltáncolt nyár” hatvannégy lírai költeményt tartalmaz. A terjesztő – a Könyvtárellátó Közhasznú Társaság – a következőkkel ajánlotta:

Vecsey Kiss Mária: Eltáncolt nyár

'Kis túlzással azt is mondhatnánk, „régi költő” jelentkezik a 21. század elején, olyan poéta, aki nem kortársaihoz, hanem a száz évvel ezelőtti első Nyugat-nemzedék tagjaihoz áll közel, legközelebb talán Tóth Árpádhoz. Hagyományos témái - a természet, a szerelem, a létezés végső kérdései – rezignált hangulatú, a belenyugvás derűjét árasztó, jambikus lejtésű, kifinomult stílusú, veretes formájú költeményekben jelennek meg. Szenzibilitás és fölidéző hatású képiség, hajszálpontos ábrázolás és választékos stílus jellemzi verseit, amelyek a meglátott szépségek hű másolatai. Érett és csiszolt líra ez, csakugyan a Nyugat-hagyomány folytatása – főképp a természet- és tájversekben (A pillanat töredéke; Illúzió; Nyárvég; Havazik stb.). Impresszionista látványelemekből bontja ki a költőnő leheletfinom természeti képeit, azaz a maga lelkének lenyomatait. Vecsey Kiss Máriának nincsenek nagy ambíciói, nem akarja a világmindenség kérdéseit versbe szőni, erről vall a kötet mottóversében (Előszóra) is. Csak az évszakokról (a Kis tüzek című fejezetben), az érzelmekről (a Sikolts szívemben), az elmúlásról (az Innen, s túl darabjaiban) sző finom képeket, áttetsző, fátyolos darabokat, miközben vissza-visszautal költőelődeire, pl. Csokonaira vagy Pilinszky Jánosra. A hagyományos irályú, klasszicizáló formakultúrájú, elégikus-melankolikus tónusú, szép versek kedvelőinek való kis kötet.”


Vecsey Kiss Mária
Illúzió


Illatos réteken járok,
kezemhez érnek nyurga virágok,
talpamat fű szúrja, nem bánom,
ruhám sincs, nem baj, nem fázom.
Fejem a fénybe emelem,
nyári szél gomolyog velem,
fölkap a virágok fölé,
bólogató, hűs fák köré.
Sóhajtásom bodorodó felhő,
madárhangját küldi felém az erdő,
fülembe suttogva beszél,
lágyan simogat a szél,
megforgat, szétszór a légbe,
és elúszik velem az égbe…


....
Vecsey Kiss Mária
Kis tüzek


Kis tüzek égtek a nyárban.
Sarkukba kuporodtam hűvös éjszakán.
Röpke szikrák pirosában
a szívem is megperzselődött parazsán.
Ám utolsó öleléssel
a nyár ellobbant, s ahogy az ősz érkezett
- fájó, nyirkos érintéssel -,
forró lázat csiholt kis tüzeim felett.
....

Vecsey  Kiss  Mária
Innen, s túl


Meghallod-e már azt a hangot:
évre az év hogyan fordul;
ahogy lebeg a nagy vízen át
fényre az árny mint csikordul?
Tudod-e már, milyen a zajban
a csönd sóhaját hallani?
Tudsz-e már magadból valamit
magadnak is megvallani?
Érzed-e már az alkony szagát
elomolva a rét fölött?
Egy madár szárnya-suhogását
– az imént még itt röpködött?
Bíborkárpit az éjszakában
meglátod-e merről hasad?
Ha Isten lenéz a nagy égből,
megsejted-e benne magad?
Féled-e még, ha zörög a zár,
ha a kilincs megcsikordul,
s lebegve száll a nagy vízen át
árnyba a fény, ahogy fordul?

Vecsey Kiss Mária: Éjféli misén

Éjféli misén


Ó, boldog gyerekkor!
- az idő tőlem is elorozta -,
amikor a karácsonyfát még a Jézuska hozta.
A csengettyűt angyalok rázták,
és a felnőttek buzgón magyarázták,
hogy jó voltam, ezért a szép játék,
az enyém itt minden ajándék.
És, mint aki csodát lát,
bámultam a fénylő fát.
A ropogó hóban szüleimtől kísérve
boldogan mentem az éjféli misére.
Most megint itt vagyok,
a szívem ugyanúgy dobog,
mert egyszerre zeng föl száz torok,
és üdvözülten megszólal a "Pásztorok".

Vecsey Kiss Mária: Szerelem

Szerelem

A szerelem égi csoda, a legszebb talány:
tündérkert, tündér benn a fiú is meg a lány;
a kert tele van madárral, dallal, virággal,
langymeleg szellő játszik a virágos ággal…
E csodát semminek ne engedd rombolni szét,
élvezd ki minden zamatát, illatát, ízét,
hirtelen gerjedő vágyadnak ne adj utat,
az érzés, ami bűvöl, úgyis utat mutat!
Várd meg a nyarat, mire a virág kibomlik,
míg a hófehér szirom magától leomlik,
s, ha beérett a gyümölcs, szürcsöld mámorosan,
és öleld szerelmedet szorosan, szorosan.

2011/12/11

Vecsey Kiss Mária: Havazik

Havazik

Libbenő kis angyalszárny,
hófehér parány,
játék.

Várja völgyét kitáró,
kacér, szikrázó
tájék.

Szemem kajla kis táncán,
körjátékláncán
pihen.

Csillámló kristálypihe,
puhán tölti be
szívem.

Szeretném hideg báját,
virágruháját
kölcsön.

Párnáján tompán puffan,
ahogy lehuppan
a csönd.