Timitomi kicsit izgága, de jókedvű, szeretnivaló kisfiú. Két családja és két kislánytestvére van. Egyik családban anyával, a másikban apával él. A lányok is féltestvérek, hol az egyikkel, hol a másikkal osztja meg gyermeki világát. Mindkét családban szeretet veszi körül, ő is szeret mindenkit, de igazán boldog akkor lenne, ha a két családot egyesíteni tudná. Ez a törekvés mozgatja minden érzelmi rezdülését a hétköznapi és ünnepnapi igaz történeteiben.
A könyvet – tapasztalatszerzés és okulás céljából – nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is ajánlom.
Három születésnap egy tortával
Karácsonyra könyvet kérjetek ajándékba! Addigra már magatok is el tudjátok olvasni a meséket – ajánlja a tanító néni.
De sok minden történt iskolakezdés óta – töpreng Timitomi. Igaz, hogy csak két hónap telt el, de ezalatt megtanulta a betűvetést. Számolni korábban is tudott, most szépen szótagolgat, a nevét is hibátlanul írja már. Kívülről fújja az órarendet, és megtanulta az iskolai házirendet is. Új barátokat szerzett. A múlt héten gyerekzsúrba hívták, Kiskarcsinak volt szülinapja. Az asztalnál a hosszú copfos Zsuzsi mellett ült, mindegyik fiúnak az tetszik a legjobban. Timitominak is tetszik, de nem mondja el senkinek, anyának sem.
Tomi születésnapja is közeleg megint. Mindenki azt kérdezi tőle: - Mit szeretnél kapni? Apának focilabdát, papának görkorcsolyát mondott, csak anyának nem válaszolt még. Lilla kirakós kockát kap, megleste, hova dugta el előle anya. A legmagasabb polcra. Lili persze nem éri föl, de ő igen. Fölkapaszkodott a szekrény peremére, a lábával kitámasztotta magát az alsó polcon, már csak ügyesen le kellett ugrani a dobozzal. Visszatenni sokkal nehezebb volt, a kockákkal teli dobozzal a kezében nem tudott kapaszkodni, más módszerhez kellett folyamodni. Fölállt az asztalra, fölhúzódzkodott a szekrény tetejére, és onnan kandikált be a felső polcra. Ahogy előrehajolt, hogy a helyére tegye a játékos dobozt, a szekrény megbillent. Timitomi nagyon megijedt, szerencse, hogy ki tudta magát egyensúlyozni azzal, hogy hirtelen visszaugrott. Belegondolni is rossz, mi történt volna, ha fölborul az a nagy böhöm szekrény. Hogy Laura mit fog kapni, azt nem tudja. Biztosan képeskönyvet, abból aztán olvashat kedvére. – Bla-bla-bla-bla – halandzsázik folyton, és a képeket mutogatja pici ujjaival.
Golyószórós puskát kérjek, szirénázó biciklicsengőt vagy irányítható repülőt? – tanakodik Timitomi. Aztán hirtelen odafordul anyához.
- Már tudom, mit szeretnék a születésnapomra.
- Halljuk!
- Egy tortát.
- Azt mindig kapsz. Még mit szeretnél?
- Mást nem, csak egy tortát.
- Hogyan? – lepődik meg anya.
- Anya nem érted? Most nem két tortát, mint tavaly, hanem csak egyet – magyarázza Timitomi.
Anyának megrebben a szeme. – Hívjuk meg őket? – kérdezi gyanakodva.
- Igen – bólint a kisfiú -, kitaláltad.
- Azt nem lehet – rázza a fejét anya. – Apa már Dalmával él meg Laurával, nem velünk.
- De akkor is. A születésnapomra. Légy szíves! – könyörög Timitomi.
- Neki mondtad már? – enyhül meg anya.
- Még nem, de telefonálok.
- Hát jó. Ha apa beleegyezik.
- Beleegyezik. Meg Dalma meg Laura is – egészíti ki anyát Tomi. – Azt szeretném, ha mindenki itt lenne. Meghívjuk mamát és papát is. Egy tortánk lesz mind a hármunknak – kuncog a kisfiú, mert előre elképzeli, hogyan fújja majd el egy szuszra az összes gyertyát a lányok orra előtt a nagy, közös tortán.
